Megjelent! A bodorka műlegyes horgászata.

 

Első vevőként megszereztük. 

Itt a tartalmát is közzétesszük, okuláskép.

Műlegyek bodorkára.

A bejegyzésben olvashatsz:

• Eredményes bodorkás, műlegyes módszerekről.
• Jól működő csalikról.
• Azok kötéséről.
• Tippek, trükkök, fortélyok, ezzel kapcsolaban.
• És sok más érdekes és hasznos dologról.

Balázs Péter írása.

Bodorka horgászata és egy kis általános eszmefuttatás a műlegyezés kapcsán.

Remélem, tudok valami érdekeset  írni, amiből meríteni tudtok a későbbi pecáitok során.

A bodorka célzott horgászata Magyarországon nem túlzottan elterjedt legyes körökben. Más országokban, például Hollandiában sokan kergetik ezt a halat műléggyel, így érdemes a nem túlságosan bőséges holland szakirodalmat elolvasni, mármint ami az interneten elérhető. Itt is van rögtön egy link annak, aki nem ódzkodik angolul olvasni.  http://www.247ff.com/flyfishingins.php

Jómagam is – bár még nem mindig tudatosan, de – próbálkozok apró legyekkel zaklatni a vizeinkben tömegesen fellelhető keszegnépet. Személyes tapasztalatom, hogy a fehérhal megfogása sokszor nagyobb türelmet és szelesebb csaliválasztékot igényel, mint akár a pér vagy a pisztráng horgászata. Az idei évben sokkal több figyelmet szenteltem a megfelelő legyek megkötésének és azok megtalálásának.
Ezen tapasztalatokat szeretném veletek megosztani. Talán meg annyit érdemes leírni, hogy a www.flyfishing.hu oldalon is tálalható egy igen jó cikk a témáról.

Nos, akkor vágjunk is bele!

Az első dolog, ami azonnal az eszembe jut, ha laikus szemlélőként tekintek vissza, hogy a műlegyeseket az ember mindig vízben állva látta csapkodni. Nos azt hiszem, ez volt az amiért legyesként nem fogtam eleinte halat. Megint csak saját tapasztalatból mondom, hogy ahol lehet, kerüljük a vízben gázolást, csak akkor menjünk be, ha nagyon, muszáj vagy ha csak így tudunk jó pozícióba kerülni a csali tálalásához. Erősen folyó vízben ez mindig kevesebb problémát okoz, mert a csobogás elnyomja lépteink zaját. Hogy jön ez a bodorka horgászatához? A bodorka – pár érdekes kivételtől eltekintve – a nyugodtabb, lassan folyó vagy állóvizet kedveli. Az ilyen körülményeknél történő gázolás már messziről hullámokat gerjeszt, nem beszélve a mellescsizma által keltett zajokról, amikor a fenéken csoszogunk lábunkkal. Ha folyásnak lefelé pecázunk, ami egyéb hal horgászatánál sokszor előfordul, a felkevert iszapfelhő hatását gondolom nem kell bemutatnom a pecásoknak. Szóval a hely megközelítése sokszor fontos. Erre példa a közelemben lévő kis csatorna, ahol  a víz viszonylag mélyen lapul meg a mederben is szinte alig folyik.

A magas parton állva sokszor a tőlem 5-6 méterre lévő raj már csak a bot felemelésére sietve  távozott az ellenkező irányba. Mi lett volna, ha még be is megyek a vízbe? Ilyenkor a partot félkörívben szoktam megközelíteni, és szinte négykézláb mászok közel a halakhoz, oldalsó dobással pöccintve a legyet közéjük. No de ne mélyedjek el a számomra helyes megközelítésben, mivel gondolom mindenkinek, megvan a közeli helyein kialakult módszere.

A bodorka a lassú vizet kedveli, csatornák, folyók lassabb öblei, visszaforgói és tavak a jellemző tartózkodási helyei, mint írtam fentebb. Néha viszont gyors részeken tanyázik, azaz…ha jobban megnézzük, akkor látjuk, hogy a mélyebb (1-1.5m), gyorsnak tűnő vizekben az aljzathoz közel látni a csapatokat. A magyarázat az, hogy a fenékhez közel valamin megtörik és megváltozik a sodrás ereje, és ezt jól meg lehet figyelni az erősen súlyozott nimfa viselkedésén. Először nagyon lassan süllyed a légy, mert a sodrás oldalra viszi, aztán pedig hirtelen a fenéken találjuk legyünk, amit a bodorkák rendszerint figyelmen kívül hagynak. Ilyen mély részeken nehéz dolgunk van a helyes csalivezetéssel a trükkös áramlatok miatt. De olvassatok tovább és meglátjátok, hogy van megoldás.

Évszakot tekintve tavasszal, amint a nap kisüt, sokszor látni őket a felszín közelében cirkálni, vagy ami elég furcsa, pihenni fejjel lefelé lógó pozícióban a nyugodtabb vizeken, folyókban pedig a széltől védettebb szakaszokon a hűsebb vízben portyáznak, bár estefelé sokszor szedegetnek a felszínről is apró tegzest és más apró szöszmöszöket. Nyáron szintén hasonló a helyzet. Megjegyezném, hogy az eredményes horgász állandó mozgásban van, követi a rajokat, keresi a halat. Bár amikor rálelünk egy nagyobb bandára sokat el lehet csípni ha nem vagyunk otrombák. A hal keresése a hosszabb csatornákon sokszor pár kilométeres sétát is jelenthet. Ősszel bandázni kezdenek, szélcsendes öblökben millióan össze tudnak gyűlni, aztán pedig télen vermelni húzódnak. Ilyenkor is táplálkoznak, de a jó hely meglelése nagyon fontos ahhoz, hogy fogjunk valamit. A nyáron megszerzett helyismeret ilyenkor aranyat ér. Mélyebb részek (combközéptől felfelé) alsó rétegeiben sokszor meglelhetőek periodikusan, amikor élelemért kutatnak. Például, hidak lábánál, különféle beton létesítmények fala mellett is sokszor látni meg-megcsillanó testeket. Lehet valami lárvákat szedegetnek, amelyek a falon építették ki  hadiszállásukat?  Tény, hogy ilyen beton tereptárgyak mellett sokszor találhatunk halat, főleg ha a sodrás megtörik és a visszaforgókban szinte megáll a víz.

A “hol is keressük a bodorkát” alapokat többé-kevésbé kiveséztük, lássuk, tehát mivel is próbálkozzunk. A bodorka nem igényel semmi flancos felszerelést. Én eleinte egy 3/4es 7’6”  bottal operáltam, aztán néha pedig egy hasonló, csak 9′ hosszú pálcával kísértettem a sorsot. Általában a hosszabb bottal kényelmesebb a peca, és ezt kár is tagadni, kivéve, ha a víz erősen be van nőve és a dzsungelben szeretnénk dobni. Ami mégis legtöbbször visszatartja az embert az a bot súlya. Viszont nem kell a durung, minél érzékenyebb a bot, annál jobb. Jelenleg egy frissen beszerzett 1-es  bottal horgászom. Ez részben az élvezet miatt van, részben pedig a nagyon finom kapások miatt. Én nem mondom senkinek, hogy feltétlenül vegyen egy ilyen botot, de érdemes finomítani, ha megengedhetünk magunknak egy másik botot. Az én Shakespeare trion botom maximum 10E HUF-ba került és szerintem a Kaland horgászboltban lehet be is tudják szerezni, de az angol ebay-en szerintem tuti tudtok venni. Roppant jó bot és nagyon érzékeny a spicce, kellemesen meghajlik a kisebb halak alatt is, de húztam már ki vele közel 50cm-es domolykót is a vizinövényzet alól. Dobni meg akár 10-es, 8-as sztrimereket is lehet vele, ha nagyon kell.

Nos reklámból elég is ennyi.

Tamás barátom egyáltalán nem használ vékonyodó előkét! Én is leszoktam róla. Ha nimfázunk teljesen fölöslegesnek tartom, a zsinór ugyanúgy kiterül. 2.5m direkt előkét – amit én általában  használok – simán ki lehet egyenesíteni egy átlagos dobással. Így egyszerű szerelni. A mindennapi végszerelék két horogból áll. Általában a végén egy kisebb, könnyebb legyet áztatok. A második légy megközelítőleg 30-50cm-re van kötve és nem több, mint 10-15cm előkére. Ha rövid a távolság  a két légy közt, akkor rövidebb az előke is. A zsinór nem vastagabb 12-nél, de persze ez ízlés kérdése. Az egyes boton lehet 10es zsineggel is pecálni. Ne felejtsük el, ha nehéz a légy és vékony a zsinór egy sima bevágás is eltépheti azt egy merev boton.

A legyek általában nem nagyobbak 14-esnél. A 16-os legyek látják a legtöbb akciót. De érdemes mindenképp kötni 14-től lefelé akár 22-24-es apróságokig. A súlyozásról csak annyi, hogy az igényekhez igazodva a felszín közeli pecára apró műanyag gyöngy fej, piros és arany színűek, valamint zöld vagy rózsaszín nagyon jó, a mélyebb rétegek horgászatára pedig 3mm és 2mm sima rézfejjel és hasonló színű de 2.5mm 2mm tungsten fejjel kötöm a nimfákat. Teszek fel képeket is a szörnyeimről. 5 légy többféle súllyal és méretben minden igényt kielégít. A red tag nimfa, a pheasant tail nimfa, a peacock spider, az olive bug és a pink bug. Kötni roppant egyszerű őket. Az anyagok is viszonylag  jól beszerezhetőek és egy örökkévalóság mire elhasználjuk őket.

A lista:

- piros hímzőfonal a red tag farkának

- fácán kakas faroktoll

- páva faroktoll

- világos olive dubbing , valami sprődebb, kócos hatást keltőt érdemes venni

- pink és kis piszkos szürke dubbing keveréke, amire áll a fentebbi kijelentés

- a spider gallérja meg vadkacsa szárnyának a belső oldaláról leszedett apró, kerek végű tollakból készül, de lehet seregély szárnya is vagy ami nagyon jó még az a fácán tyúk szárnyának a belső részéről leszedett tollak. A fogoly tollak szálai túl hosszúak általában, bár a szárny itt is jó lehet.

- gyöngyök (műanyag, fém, tungsten) 2mm, 2.5mm, 3mm (ez utóbbi méret nem is nagyon fontos)

- finom rézdrót (villanyszerelőkkel lehet pár üveg sörért cserélni), és itt most tényleg finomra gondolok.

- barna kakas nyaknyúzat, ha klinkhammert kötünk. (Ebből érdemes talán egy jobb minőségűt venni, ahol van elég hosszú és erős gerincű kis szálhosszúságú toll, különben nem fogunk 14 alatti horgokra kötni.)

Horgokról csak annyit, hogy nézzetek szét a pontyos matchbotos , rakós botos emberek polcán a horgászboltban. Én találtam pár kamasan carp match horgot igen baráti áron. Nagyon erősek, nagyon jó lárva/cseh nimfa alakúak és 16-18-20as méretben minden igényt kielégítenek. Ha javasolni kell, akkor én a kamasan horgokra esküszöm, bár tiemco meg hasonlóak is voltak már a kezem alatt, de a kamasan ár/értékben nagyon jó. Ja, a pontyos apróhorgok szeme elég nagy, hogy a gyöngyök frankón megakadjanak.

Cérna, az legyen jó vékony. 0/8as lenne a jobb, mert a vastagabbal nehéz a kis gallérokat szépen megcsinálni/befejezni.

Nos lássunk pár képet.

Ezek a képen lévő nimfák a kenyérkereső mütyürök. A fekete a red tag nimfa, a pink bug az olive bug és a pheasant tail nimfa megközelítőleg 18-as és 16-os méretekben.

 A kötés mindig roppant egyszerű. Én vallom, hogy az impresszinosztikus, egyszerűen köthető legyek a legjobbak.

A kötés mindegyiknél hasonló, annyi különbséggel, hogy a pheasant tail és a red tag nimfa egyenes horogra van kötve:

• 1. Felhúzzuk a gyöngyfejet a horogra :) talán ezt nem kell elmondani.
• 2.   Lenyomjuk a szakállat. Ez azért fontos, mert a halból egyszerűbb kiszedni, es ha néha magunkba akadunk, akkor is egyszerűen megszabadulhatunk tőle.
• 3. Az alapozó kötés után hátravisszük a cérnát, egyenes horog esetén addig a pontig ahol a horog lefelé kezd ívelni, a görbéknél meg kellemesen a görbület közepéig.
• 4. A pheasant tailhez kiválasztunk 3-4 szál ( az apró 20-tól lefelé, elég 1-2 szál is) szép szegmenst a fácán faroktollból és lekötjük úgy, hogy maximum a horog szárával egyenlő hosszú farkat képezzünk. A red tag nimfánál a művelet ugyanez, csak a piros hímzőfonalból kötünk a faroknak egy pár mm-es darabot. Eztán jön a drót bekötése, amiután a red tag nimfánál a 2 szál páva szegmenst is bekötjük. A tollas nimfáknál a cérnát eztán előre visszük a fejhez.
• 5. A pávatollat megsodorjuk (én tollcsipesszel szoktam, de hüvelyk és mutatóujj párossal is meg lehet oldani), a fácánt csak összefogjuk, a szőrös nimfáknál pedig feltekerjük a dubbingot a cérnára és elindulunk előre. Arra ügyeljünk, hogy a dubbingot mindig vékonyan tekerjük, és inkább menjünk át a test egy pontján többször, de ne legyen nagyon laza a szőr. Minden esetben, kivéve a red tag nimfánál arra kell törekedni, hogy egy viszonylag fej felé vastagodó testet alakítsunk ki. Ez igényel egy kis gyakorlást, de szerintem mindenki előbb-utóbb mesterévé válik.
• 6. Amikor a fejhez érünk – bármelyik nimfát is kössük – az előbb bekötött dróttal egymástól egyenletes távolságokra feltekerjük a bordázatot, a tollas nimfáknál ajánlott ( főleg a pheasant tailnél), hogy ha a tollat mondjuk óramutató  járásával ellentétesen tekertük akkor a drótot a másik irányba hajtsuk előre, így a tollat jobban fogja tartani.
• 7. Amikor a drót is elől van, a cérnával lekötjük és elvágjuk/ letörjük a drótot. Eztán pedig vagy fekete sprőd dubbinggal vagy páva szegmenssel gallért formálunk és lekötjük a cérnát, hurkokat képezünk és a legvégén egy pici lakkot teszünk a cérnára, mielőtt meghúzzuk az utolsó hurkot.
• 8. Cérnát levágjuk és kész.
• 9. Ezt kb megismételjük minden egyes színre kb 50-szer ;) FONTOS! Minden légyből legalább legyen egy tartalék de leginkább 2-3 lenne a jó. Nincs annál kellemetlenebb, ha a fogós légy beszakad és nincs utánpótlás.

A bodorkás dobozom ma:

A spiderek megkötése annyival bonyolultabbak, hogy itt a tollat/dubbingot nem visszük el a fejig teljesen (6. lépés), hanem hagyunk egy pici helyet, ahová a lábakat szimbolizáló toll gallért kötjük. Érdemes egy pici dubbingot tekerni a gallér és a gyöngy közé a végén. De azon változatnál, ahol teljesen súly nélkül kötjük (nincs se gyöngy se réz golyó) ott is lehet egy pici dubbinggal fejet képezni mielőtt a végén lehurkoljuk a cérnát. A súlytalan verziónál ügyeljünk arra, hogy egy pici drótot mindenképp tekerjünk és ha felkötöttük az előkére, akkor a zsinórt próbáljuk meg zsírtalanul tartani (akár kis mosószer egy pici műanyag tartóban vagy speciális agyag-szerű legyes kellék) valamint finom zsineget használjunk, hogy az apró légy lesüllyedjen a felszín alá.

Íme:

 

Ők lennének a kis feltörekvő lárva imitációim, amik természetesen lesüllyedt rovarokat is imitálhatnak. A felszínen csipegető példányokat lehet velük megcélozni. A kapást minden esetben látni kell. Ezeket a nimfákat párban kötöm fel kb 30cm-re egymástól.

Száraz legyet nem sűrűn használok bodorkára.

Hiszem, hogy a nimfa, nedves légy imitációk sokkal több halat eredményeznek. A dobozomban láthattok viszont apró klinkhammer legyeket is, amiket nagyon ritkán szoktam felkötni, azt is csak kínomban, ha nincs más ötletem, meg este, amikor a felszíni aktivítás megélénkül. A klinkhammer kötése egyszerű, mégsem írom le, hanem lusta módon belinkelek egy jó kötést. Itt is van!

A csatornákon sok a szúnyoglárva is, erre a legjobb imitációm a vörös lárva. A kötése ennek sem nagy kunszt, bár talán a fenti listához meg hozzáadnám a piros dubbingot, és valami rugalmas gumis szalagot, amiből vékony csíkot vágunk, mert ebből lesz a kukac háta.

A kötés valahogy így néz ki.

1. Gyöngyöt felhúzzuk a 14-16-os görbe horogra, a szakállat lenyomjuk.

2. A piros alapozó cérnát hátravisszük a horog alsó görbületéhez, kb. Oda hol a képen is látjátok a légy farkát, aztán pedig vörös hímzőfonalból rövid farkat kötünk.

3. A farok bekötése után a fonal másik végét levágjuk és jól ledolgozzuk a cérnával. A cérnát eztán visszavisszük a végpontba.  Pirosas gumiszalagból (scud back-nek hívják) egy olyan széles csíkot vágunk, amit ha megfeszítünk kicsit, akkor pont a feléig-háromnegyedéig érjen le a nimfa két oldalán. A képen meg lehet nézni az arányokat. Ezt a keskeny gumiszalagot bekötjük a farokhoz, mellé pedig a fentebb említett vékony drótot kötjük.

4. Ilyenkor a légy feneke elég sűrű tud lenni, de ez ne zavarjon minket. Sprődebb vörös dubbingot tekerünk a cérnára és elindulunk a fej felé. Ügyeljünk, hogy a dubbing mindig viszonylag feszesen illeszkedjen a cérnára, kezünkkel néha tekerjünk rajta egyet-egyet. A vastagság ennél a légynél megközelítőleg egyenletes egészen a fejig.

5. A fejnél a cérnáról leszedjük a fölösleges dubbingot, párszor körbetekerjük és elkezdjük a hát kialakítását. A drótot az egyik kezünkbe fogjuk, a gumiszalagot a másikba. A gumiszalagot mindig enyhén megfeszítve tartjuk, amíg a dróttal egyenletes távolságú szelvényekkel lekötjük azt. A szalagot ne engedjük el, és mindig úgy igazgassuk, hogy a háton középen helyezkedjen el.

6. A fejhez érve a dróttal párszor körbetekerjük a gumiszalagot. Az utolsó pár tekerésnél érdemes a szalagot visszahajtani és a dróttal így is ráhajtani párat. Így tuti nem csúszik ki a gumi.

7. Cérnával befejezzük a drót lekötését, a drótot levágjuk, a gumicsíkot is levágjuk. A cérnával meg kötünk pár biztonsági hurkot és aztán azt is levágjuk. Lelakkozzuk a cérnát és pár csöpp lakkal a háton is végigmegyünk.

8. Ha megszáradt a lakk, akkor a légy alsó, hasi részén a szőrt kihúzgáljuk. Erre a legjobb anyag a tépőzár. Ez nem szedi szét a drótot, csak kibolyholja a szőrt. Kész is a legyünk.

Ennyinek elégnek kell lennie, a legtöbb helyzetben. Ami kimaradt az talán az én hare’s ear nimfám, ami lényegében a pink vagy olive nimfám deriváltja, annyi különbséggel, hogy a test szürke nyúlszőrből van, amúgy minden ugyanaz.

A peca ezzel el is kezdődhet. A tavaszi, nyári felszíni könnyű nimfás peca igen élvezetes. Ilyenkor alig kell felszerelés és ajánlom, hogy bár Dave cimborám gatyáját inkább ne kopizzuk, de vessünk egy pillantást mennyi cuccot is cipel. Hát nem sokat, az tuti! Ajánlom mindenkinek.

A képen vörösszárnyúak vannak, de a bodrik és vörösek sokszor egy bandában vannak ilyenkor, meg sokszor máskor is.

Szóval számomra az övtáska – egy bot kombináció messzemenőkig szimpatikus. Csatikon amúgy is ésszel kell gázolni, ha annyira akarjuk, mert az iszapos aljzat sokszor okozhat kellemetlen meglepetéseket. Szóval vissza a pecára. Ez az első módszer kronológiai sorrendben. Áprilisban, szép időben már érdemes nézelődni a vizek tetejét kutatva polarizáló szemüvegünkön keresztül. Legyünk óvatosak, mert sokszor a part melletti igen sekély, felmelegedő vízben napoznak halaink. Ha meglátjuk őket, akkor lopódzunk annyira közel, amennyire csak tudunk, és sokszor ne szégyelljük, ha nem szabályos legyes dobással vetjük ki horgainkat. Egy igen jó dobás a katapult. Ilyenkor jól jön a hosszabb bot, mert a hatótávolság ezzel megnövekszik. Szóval, a zsinór végét megfogva meghúzzuk a spiccet, aztán ha megvan a hal helye, akkor a zsineget elengedve odalőjük a szereléket. Pár méterre igen jó és nem kell csápolnunk. Mellőzzük a fölös mozdulatokat. Amint a halak látják a behulló könnyű nimfáinkat, általában ráindulnak. Ennél a módszernél ritka, de nem lehetetlen a rántás a zsinóron, de legtöbbször látjuk a halakat, amint bekapják a legyet. Sokszor az apró legyet nem könnyű látni, de a halak mozgásából le lehet szűrni, mikor kell bevágni. Példa: Bedobjuk a legyet a kb. 4 méterre tőlünk lévő pár hal közé. A beesésnél látjuk a raj megmozdul a legyek felé. Egy hal megáll nem messze onnan ahol legyeinket sejtjük. Ott mintha kicsit piszmogna valamivel. Horgász bevág, hal megvan. No szóval így megy valahogy. Ki kell próbálni, idővel ráérzünk az ízére.

A mélyebb vízben ez nem megy. Vagyis igen. Szoktam cseh-nimfás módszerrel is bodorkázni. A mélyebb vízben sokszor bátrabbak, itt már többször érzek kis rántást a boton, de itt is a szem az elsődleges érzékelő. A következő a módszer. Két nimfa egymástól 30-50cm-re. Olyan nehéz legyen a nehezebb, hogy ha visszatartjuk a nimfákat, akkor ne emelkedjen nagyon el a fenéktől. Az előke hossza víztől függ, de a kényelem végett ne legyen hosszabb a botnál, sőt inkább attól 50 cm-rel legyen rövidebb, mert akkor a kint lévő rövid legyes zsinór mindig behúzza a monofilt. Ilyenkor is jó a hosszabb bot. A kart kitartjuk, nem dobunk, csak lógatunk, kicsúzlizunk (katapult módszer) és a nimfa amint leért a fenék közelébe (saccra éppen a fenék felett döcögjön) akkor a bottal kontrolláljuk és próbáljuk minél tovább ott tartani, átvezetve a fenéken látott bodrik között. Ez az a módszer, amivel át tudjuk törni a felső, rohanó vizet és a lent tanyázó halakhoz hozzá tudunk férni. A kapás hasonló a felszínihez, látni kell, amint valamelyik bemozdul a csalik irányába, és ott majszolgatni kezdi valamelyiket, vagy ha jó a szemünk és pl. aranyfejes nimfánk van, akkor láthatjuk is, amikor valamelyik bekapja.

Néha érdemes fej nélküli nimfát kötni, mert vannak finnyás darabok. A csalivezetést egy  botmegállítással és a zsinór megfeszítésével zárjuk, aminek az eredménye az, hogy a kis kukacok felemelkednek a felszín fele, érdemes figyelni, mert a snecik, meg ki tudja még mik , mint a villám csapnak le ilyenkor.  Be is állok nektek a vízbe, megmutatom mit is kell csinálni.

Szóval először is nyugton kell lenni. Megállunk és óvatosan a halak tartózkodási helye fölé beengedjük a legyeket. Nekem itt éppen túl hosszú volt a 9 láb hosszú bot, a rövidebb bot általában a közelebb van a vízszinteshez. A nimfák pedig vígan bukdácsolnak a fenék felet, karból szépen megvezetve. Aztán lassan felhúzzuk őket sodratás végén és indul a móka elölről. A halakat először a partról szemléljük, és nagyon óvatosan ereszkedjünk a vízbe. Amit a képen nem lehet látni, az az, hogy én éppen egy kis hínármező közepén állok, ami ad egy kis bonusz takarást. Így sikerült igen közel mennem.

Az eredmény:

Őkelme és még páran ráharaptak a red tag nimfára.

Egy helyről – ha elég óvatosak vagyunk – ki lehet venni jó pár halat, nem úgy, mint a domolykókból.

Hol is tartottunk? Beszéltünk a felszíni pecáról, a mélyebb vizes cseh nimfa típusú pecáról. Viszont a kapások milyenségét még talán nem hangsúlyoztam ki eléggé. Tiszta vízben a szemünk a legjobb társunk a kapások észlelésében, és ehhez elengedhetetlen a jó polárszemüveg. Érdemes olyat venni, ami nem túl sötét. A halovány barnára esküszöm, kellemesen erősíti a kontrasztokat és még éppen elég fényt enged át, hogy a szem tudjon valami elfogadható képet alkotni, ne csak zagyva foltokat lássunk ha az ég felhős. Nálunk lehet szemüvegre vehető polárt is kapni, igen baráti áron, ami nem klipszes, hanem egy nagyobb méretű szemüveg (Az enyém kb 4500 pénzbe fájt és állítom a legjobb, amit eddig vettem…no jó eddig 3 darabom volt , beleértve ezt a mostanit is). Szóval a halak általában nagyon óvatosan kapnak, nem sokszor csinálnak kapást, amit a zsinóron éreznénk. Viszont mostanában volt egy rendkívüli élményben részem. Ami megcáfolja az eddigi tapasztalataimat. Mielőtt rátérnék még annyit szeretnek megosztani a kapást illetően, hogy ha a víz zavarosabb, és rálelünk a jószágokra, akkor viszont sokkal határozottabbak a rántások a zsinóron. A spiccet mindenkor engedjük le a vízhez közel és tartsuk nyugton, amennyire csak lehet. A zsinórt próbáljuk meg egyenesben tartani a csali és a bot vége közt. Ha nem látott halra pecázunk, csak sejtjük merre lehetnek, akkor a keresztbe kidobott legyeket engedjük magunk alá nagyon lassan és amint a szélvízbe kisodródtak, 2-3cm/másodperc sebességgel vontassuk be. A zsinór hossza igazodjon ehhez, illetve a csalik súlya is, hogy amikor húzzuk a csalikat a sodrással szemben, akkor azok a fenék közelében maradjanak. Ha a horog öblében mindenféle vackokat  látunk (levél, moszat  és egyebek) akkor a fenéken vonszoljuk a legyet. Ilyenkor könnyítsünk.  Két legyes cájgnál a legegyszerűbb egy könnyű véglégy és csak a nehezebb előkés legyet cseréljük. Milyen jó is ha van ugyanabból a színből kisebb fejjel!

Szóval a rendkívüli élmény, amit szerettem volna megosztani munkahelyemtől(egészen pontosan az íróasztalomtól) 10 perc gyalogolásra történt, mikor kimentem ebédszünetben kiszellőztetni a fejem. Minden pecásnak ilyen élményt kívánok. Elértem a folyót átszelő kis kőhídhoz, miről lenézve a folyás szerinti alsó oldal védett öblében ezt láttam.

Halak (bodorkák, bagoly – és dévérkeszegek) milliói sütkéreztek a sekély, meleg vízben, élvezve az idei elhúzódó ősz utolsó napsugarait. Hát én ezt nem hagyhatom annyiban, gondoltam. Ezt az idillt el kell rontani kérem! Másnap behajítottam a kocsiba az akkor friss TFO 1-es botom, az övtáskámat a bodorkás, apróhalas legyes dobozommal és meló után lehúztam pecázni. Szomorúan konstatáltam, hogy a nap már nem sütött olyan melegen, mint délelőtt és a halak is eltűntek. Sebaj! Azért ha már itt vagyunk dobok párat. Így is tettem. Feltettem kb. 2.3m madzagon egy szem 16-os red tag 2.5mm réz fejes nimfát, és kidobtam kb. az első pillér mellé. Tessék, még egy kép, hogy tiszta legyen a szituáció.

A bevontatás nagyon lassan történt, leengedett spiccel. Nem sűrűn fogtam még így halat, most sem igazán bíztam a módszerben egészen addig, amíg az első vendég meg nem érkezett. A kapás egy rövid rántássorozat volt. A legyet minden esetben szinte egyenesen, a partra merőlegesen dobtam be. A lassú bevezetés a már fentebb írt 2-3cm / 2-3 sec. volt. Az eredmény kb. 20db hal röpke 1,5 óra alatt.

Van még egy módszer, amikor a halakhoz nem tudunk túl közel menni, így nem látjuk, mit csinálnak a szájukkal, sőt sokszor még a halakat se látjuk pontosan, merre vannak, és valami kapásjelzőt használunk, hogy mégis legyen valami látványosabb visszajelzés, ha csalink akcióba kerül. Nos ilyenkor megy az “Új-Zélandi módszer”. Egy kis szárazlégy horgának az öblébe bekötünk rövid madzagon egy apró nimfát, ami a hordozó légy alá süllyed 20-30cm-re, de persze lehet több is. ( 20-30cm előkénél a gyöngy fejes nimfa megteszi, nagyobb mélységnél kell a kicsit több súly). Ez a módszer kicsit olyan, mint az úszózás, de nagyon jó vízi növényzet felett elúsztatni a nimfát. Ha a száraz légy táncba kezd, akkor a spori bevág. Én legalábbis így csinálom. Sokszor még nem horgásztam így, de néha csak így lehet megfogni a bodrikat a sűrűbb növényzetben. Száraznak valami jól úszó, nem túl nagy de jól látható légy az ideális. Klinkhammer vagy őzszőr tegzes imitációra esne a választásom, amit a dobozomban láthattok a fentebbi képen. A legyeket ilyenkor felfelé dobjuk vagy keresztbe és nézzük, mit produkál a száraz a víz tetején.

A téli és késő őszi pecára jellemző a folyásnak lefelé történő horgászat. A lefelé engedett legyeket a fenékhez igen közel, araszonként vontatjuk be, bár mástól már hallottam a “figure of eight” behúzást is, de az nekem túl gyors. A téli esőktől, hólétől zavaros vizekben nem könnyű halat fogni, de letisztultban sem, ha beköszönt a hideg. Téli pecára jobban jellemző a gázolás, hogy minél jobb pozícióba kerüljünk. A horgászat a fentebbiekben már leírtakhoz nagyon hasonló, de azért van különbség. Általában a jónak vélt hely felett állunk meg és keresztbe lefelé dobunk. Megvárjuk, míg a legyeink a megfelelő mélységbe süllyednek és a bot spiccének a mozgatásával a cél felé sodortatjuk legyeinket. Amikor a zsinór kifeszül, nagyon lassan araszonként bevontatjuk a csalikat. A spicc minden körülmények közt legyen mereven tartva a bevontatás alatt és olyan közel a vízhez, amennyire csak tudjuk.

A kapások zöme nagyon pici rezdülés a zsinóron, vagy néha apró de jól látható rántás formájában jelentkezik. Én nem vagyok rest 3 legyet sem felkötni, szinte mindig a nehezebb kötve középre. A legyek egymástól 30-40cm-re vannak és max 10cm-es előkén. A lényeg a súlyozás, amit úgy válasszunk meg, hogy a legyek mindig a fenék közelében döcögjenek. Javaslom, hogy mindig nehezebb léggyel induljunk, aztán ha sokszor  leakadunk, akkor tudjuk, hogy könnyíteni kell. A téli peca sokszor igen nehéz, már a hőmérséklet miatt is. Pár óra peca után az ujjak elgémberednek és az apró legyek felkötése sokszor problémát okoz. A neoprén kesztyű használata melegen ajánlott.

A horogméretre rátérve télen egészen apró legyeket használok, 18-as az átlagméret de nem ritka a  20-22-es horogra kötött nimfa sem. Színeket tekintve valami oknál fogva a pink (rózsaszín) nimfák, bug típusú legyek igen sikeresek télen,  réz, vagy feketés/ólomszínű fejjel. A dobozomról készült fénykép bal alsó sarkában láthattok mintákat, illetve az első kötésnél említett pink bug is nagyon jó. A szerelék végére egy könnyebb pheasant tail nimfa kerülhet, akár fej nélkül is, a legfelső horogra pedig egy könnyebb red tag, de ezeket célszerű cserélgetni. Főleg a súly, ami számit, hogy a csalik a megfelelő mélységben utazzanak. A zavaros vízben sokszor igen közel lehet kerülni a halak vélt tartózkodási helyéhez. De minden körülmények közt mozogjunk óvatosan. Ha közel kerültünk nem is kell nagyot dobni, ami segítségünkre van a zsinór egyenesen tartásában, kontrollálásában is.

A bodorka horgászata sokszor nagy türelmet igényel és széles csaliválasztékot, főleg a méretet és súlyozást tekintve,  de ez mind megoldható kis idő és anyagi befektetéssel. Az eredmény pedig nem marad el. Legyünk kitartóak és próbáljunk finom felszereléssel horgászni, amikor csak tehetjük. Egy termetesebb bodorka kirohanásai élményszámba mennek a könnyű pálcán nem is beszélve a finomabb zsinórok használatáról, ami lényegesen több kapást eredményez, főleg letisztult körülmények közt, erős napsütésben.

Görbüljön!

Péter

A bejegyzést és a fotókat készítette:
Balázs Péter

(A bejegyzést készítőjének most készülő, angol nyelvű blogja:http://coarsefishonthefly.wordpress.com/)